Trichomonas vaginalis PCR

Az urogenitális fertőzések (szexuális úton terjedő fertőzések) fő kórokozói a következők: Treponema pallidum, Neisseria gonorrhoeae, Chlamydia trachomatis, Trichomonas vaginalis és Mycoplasma genitallium. Ezeknek a fertőző ágenseknek a szerepe az urogenitális traktus betegségeinek kialakulásában bizonyított, és ma már nem kérdéses a minőségi módszerekkel történő diagnosztizálásuk.

A trichomoniasis olyan nemi úton terjedő fertőzés (STI), amelyet a Trichomonas vaginalis mozgékony parazita protozoa okoz. Az egyik leggyakoribb STI-s betegség világszerte.

A T. vaginalis fertőzés globális elterjedtsége és a más nemi úton terjedő fertőzésekkel való együtt fertőződés gyakorisága a trichomoniasist közegészségügyi problémává teszi. A kutatások kimutatták, hogy a T. vaginalis fertőzés számos STI-vel való fertőzés fokozott kockázatával jár, beleértve a Gonorrhoeát, a humán papillomavírust (HPV), a Herpes simplex vírust (HSV), és ami a legfontosabb, a HIV-et.

A trichomoniasis káros terhességi kimenetelekkel, meddőséggel, posztoperatív fertőzésekkel és cervicalis neoplasiával is összefügg.

Az ember a T. vaginalis egyetlen ismert gazdája. A fertőzés túlnyomórészt nemi érintkezés útján történik. A szervezetet leggyakrabban nőknél hüvelyváladékból, férfiaknál húgycsőváladékból izolálják. A T. vaginalis rektális prevalenciája a férfiakkal szexuális kapcsolatot (MSM) élő férfiak körében alacsonynak tűnik. Bár a T. vaginalist nem izolálták szájüregi helyekről, a bizonyítékok arra utalnak, hogy ritka esetekben szexuális úton terjedő szájfertőzést okozhat.

A trichomoniasisban szenvedő nők tünetmentesek lehetnek, vagy különféle tüneteket tapasztalhatnak, beleértve a hüvelyi váladékozást és a szeméremtest irritációját. A trichomoniasisban szenvedő férfiak nongonococcus eredetű urethritist tapasztalhatnak, de gyakran tünetmentesek.

STI fertőzött egyéneknél (HIV-, HBV-, HCV-pozitivitás, illetve egyéb frissen diagnosztizált nemi betegség kapcsán); szexmunkásoknál, MSM férfiaknál, neuroszifiliszre gyanús idegrendszeri tünetekben szenvedő betegeknél javasolt elvégezni.

A vizsgálathoz húgycsőből, méhnyakból vagy posterolaterális hüvelyfalból vett kaparék, perianális törlet szükséges.

A mintavétel különösebb előkészületet nem igényel, a nap bármely szakaszában elvégezhető, étrendi előírás nincs. Javasoljuk azonban, hogy a mintavétel előtti 4 órában kerülje a páciens az illatosított tusfürdők és intim zuhanyok használatát.

Pozitív eredmény esetén partner/partnerek szűrése feltétlenül ajánlott. A kezelőorvos kórelőzmény és az összes lelet alapján állítja fel a végleges diagnózist és határozza meg a szükséges terápiát.