A Parvovírus B19 egy világszerte elterjedt DNS-vírus, amely leggyakrabban gyermekkorban okoz fertőzést. Legismertebb megjelenési formája az úgynevezett ötödik kiütéses betegség (erythema infectiosum), lepkehimlő, azonban a vírus számos más szervet és szervrendszert is érinthet.
A fertőzés cseppfertőzéssel, nyállal, vérkészítmények útján, illetve várandósság során az anyáról a magzatra is terjedhet.
A fertőzés leggyakrabban a 4–11 éves gyermekeket érinti, de bármely életkorban előfordulhat.
Kiemelt kockázatot jelenthet:
A gyermekkorban gyakori fertőzés jellegzetes tünete az arcon megjelenő élénkvörös kiütés, amely a „lepirult” vagy „megpofozott arc” benyomását kelti. A kiütés rendszerint lepkeszárnyszerű mintázatot mutat az arcon, ritkábban a test más területein is megjelenhet.
Ezt követően:
Felnőtteknél gyakori lehet:
A vírus átmenetileg gátolhatja a vörösvérsejtek képződését, ami különösen veszélyes lehet:
Bár ritkán fordulnak elő, a Parvovírus B19 az alábbi szerveket is érintheti:
Szív
Idegrendszer
Egyéb szervek
A várandósság során kialakuló fertőzés különös figyelmet igényel.
A magzat számára fokozott kockázatot jelenthet:
A legnagyobb kockázat a terhesség 9–20. hete között áll fenn.
A fertőzés igazolására többféle laboratóriumi vizsgálat áll rendelkezésre:
Gold Standard Szerológiai vizsgálatok:
Molekuláris diagnosztika:
A PCR-vizsgálat a vírus genetikai állományát mutatja ki, ezért különösen hasznos lehet korai fertőzés, immunhiányos állapot vagy terhességi fertőzés gyanúja esetén.
Jelenleg nem áll rendelkezésre specifikus vírusellenes kezelés vagy védőoltás.
A terápia elsősorban:
A legtöbb fertőzés enyhe lefolyású és magától gyógyul, azonban bizonyos betegcsoportokban – különösen várandósoknál, immunhiányos személyeknél és vérképzőszervi betegségben szenvedőknél – a Parvovírus B19 súlyos szövődményeket okozhat. A korai diagnózis segíthet a megfelelő kezelés és utánkövetés megtervezésében.
A mintavétel különösebb előkészületet nem igényel, a nap bármely szakaszában elvégezhető, étrendi előírás nincs. Éhgyomori mintavétel nem szükséges. Garat minta esetében javasoljuk azonban, hogy a mintavétel előtti 4 órában, kerüljék a szokásos szájhigénié valamint a mentolos rágó használatát.
Pozitív eredmény esetén a klinikai körülményektől függően a közvetlen kontaktok kivizsgálása indokolt lehet. Várandós páciens esetén a kezelőorvos és a gondozást végző nőgyógyász haladéktalan tájékoztatása javasolt a további szakmai teendők meghatározása érdekében.
