Becslések szerint a világon a felnőttek 95%-a szeropozitív az EBV-re. Leggyakrabban azonban a 15-24 évesek körében jelentkezik a betegség. Klasszikusan a tünetekkel járó fertőzés serdülőkorban fordul elő, ezért a laikusok „csókbetegségnek” is nevezhetik.
A mononukleózis nem gyakori felnőtteknél, az összes garatbetegségnek körülbelül 2%-át okozzák. A felnőttek általában nem érzékenyek a klinikai EBV fertőzésre, mivel a szerveztük korábban már ki volt téve a kórokozónak (expozíció).
Az expozíció után az EBV megfertőzi a nyálmirigyek és a szájgarat hámsejtjeit. A mandulákban található limfociták ki vannak téve a vírusnak, majd bejutnak a véráramba. A limfoid hiperplázia ([nem rákos] immunsejtek számának növekedése) gyakori és generalizált mandulagyulladásként is felfogható. A B-limfociták fertőzése immunglobulinok (heterofil antitestek) termelődését eredményezi.
A fertőző mononukleózist az Epstein-Barr vírus (EBV), míg enyhébb formáját a citomegalovírus (CMV) okozza. Mind az EBV, mind a CMV a herpeszvírus család tagja. Europában a legtöbb felnőtt 30 éves korára megfertőződött EBV-vel. Az EBV egy egész életen át tartó fertőzés időszakos újra aktiválódással.
