Hemokromatózis

A hemokromatózis egy úgynevezett későn kialakuló betegség, amely a vasanyagcsere szerzett (másodlagos) vagy veleszületett (öröklött) zavarán alapul. A betegség jellemzően a férfiaknál a 40–60. életév között, nőknél pedig 50 éves kor körül nyilvánul meg.

A vékonybélben fokozottan felszívódó vas különböző szervekben, elsősorban a májban halmozódik fel. Ha a betegséget korán felismerik, könnyen kezelhető, de kezeletlenül májcirrózishoz, májdaganathoz, cukorbetegséghez vagy szívritmuszavarokhoz vezethet.

Az öröklött hemokromatózis az esetek körülbelül 80%-ában az autószomális recesszív HFE gén p.(Cys282Tyr) (C282Y; rs1800562) aminosavcseréjének homozigóta formája miatt alakul ki. Ennek a genotípusnak az előfordulási gyakorisága Közép-Európában 1:200 és 1:400 között van. A penetrancia nem teljes, vagyis a homozigóta hordozók mindössze 15–25%-ánál alakul ki klinikailag is megnyilvánuló hemokromatózis. Ennek a genotípusnak a kimutatása tünetes betegeknél az öröklött hemokromatózis megerősítésének tekinthető. A heterozigóta hordozóknak (a populáció 5–10%-a) nem fokozott a betegségkockázata. A p.(His63Asp) (H63D; rs1799945) aminosavcsere nem kapcsolódik az öröklött hemokromatózishoz, de homozigóta formában enyhe vaskumulációs kockázati tényező lehet, különösen olyan további rizikófaktorokkal együtt, mint az alkohol, elhízás vagy bizonyos anyagcsere-betegségek.

Azoknál a betegeknél, akiknél öröklött hemokromatózis gyanúja merül fel — vagyis a transzferrin-telítettség >45%, és a szérumferritin >200 µg/l — ajánlott a HFE gén genetikai vizsgálata (alapvető diagnosztikai genotipizálás).

Kiterjesztett molekuláris genetikai diagnosztika javasolt azoknál a betegeknél, akiknél az alapdiagnosztika negatív, de súlyos vas-túlterhelést mutat a májbiopszia, a mágneses rezonancia (MR) vagy a kvantitatív vérlebocsátás, és egyéb májbetegségek vagy hematológiai kórképek kizárhatók. Ilyenkor ritka variánsok kimutatása is lehetséges a HFE, HJV (HFE2), HAMP, TFR2, SLC40A1 és BMP6 génekben.

A juvenilis hemokromatózis jellemzően az élet első–harmadik évtizedében jelentkezik, és súlyos vas-túlterhelés (szérumferritin 1 000–7 000 µg/l) és nagyon magas transzferrin-telítettség (gyakran eléri a 100%-ot) jellemzi. A férfiakat és nőket egyaránt érinti.

Főbb klinikai jellemzői:

• hipogonadotrop hipogonadizmus,
• kardiomiopátia,
• májcirrózis.

A halálozás fő oka szívbetegség. Ha a juvenilis hemokromatózist időben felismerik és rendszeres vérlebocsátást (venesectiót) végeznek, a morbiditás és mortalitás jelentősen csökken.

A juvenilis hemokromatózist okozó génváltozások a HJV génben (hemojuvelin, az esetek >90%-a) és a HAMP génben (hepcidin, az esetek <10%-a) találhatók. Mindkét gén autoszomális recesszív módon öröklődik.

Az öröklött hemokromatózis (HHC) molekuláris genetikai diagnosztikája lehetővé teszi a betegség megállapítását anélkül, hogy bonyolult és költséges vizsgálati módszerekre lenne szükség. A laboratóriumi paramétereket időben kell nyomon követni, de ezek nem helyettesítik a genetikai diagnózist, mivel a hemokromatózis lappangó stádiumában még nem alakul ki vas-túlterhelési szindróma.

Ha a laboratóriumi vizsgálatok vas-túlterhelést igazolnak, és a beteg C282Y homozigóta vagy C282Y/H63D összetett heterozigóta, a HHC diagnózisa megerősítettnek tekinthető. Amennyiben ezen mutációk hordozása igazolt, de klinikai cirrózisra utaló tünetek nincsenek, májbiopszia elvégzése nem szükséges a diagnózis megerősítéséhez.

Az időben megkezdett kezelés – például vérlebocsátás (venesectio) és vaskelátképző szerek alkalmazása –, valamint a komplex megelőző intézkedések (vasban szegény étrend, alkoholfogyasztás korlátozása) teljes mértékben megelőzhetik a betegség kialakulását vagy további előrehaladását.

A Hemokromatózis genetikai tesztre nincs szükség különleges felkészülésre.

Nem igényel böjtöt vagy gyógyszerelvonást.

A vizsgálatot a páciens teljes vénás véréből végezzük el.

Pozitív eredmény esetében, az eredménnyel keresse fel szakorvosát a pontos diagnózis felállításához.